Ha április elseje volna, akkor sem lepődhetnénk meg jobban a Toyota legfrissebb szabadalmi bejegyzésén, amely egy, az autonóm járművekkel kapcsolatos, fontos felvetésre keres – és javasol – választ.
Felmerül ugyanis a kérdés: ha kiemeljük a szerető gazdát a közlekedés képletéből, ki fogja a mindennapokban karbantartani, gondozni az autót?
Az autóipar öles léptekkel halad a teljes autonómia, azaz a vezető nélküli közlekedés képessége felé – és persze minél közelebb kerül a célhoz, annál több olyan feladat és akadály merül fel, amelyre korábban talán nem is gondoltunk. Ma már az is tisztán látszik, hogy a technológiai fejlesztések mellett a robotautózás emberi, társadalmi és jogi aspektusaival is foglalkoznia kell azoknak, akik komolyan gondolják, hogy valaha is autonóm járművekkel népesítik be a világ útjait.
Ha az autóipar mindezen feladatokat sikeresen megoldja, és megvalósítja az autonóm mobilitás álmát – a Toyota már tavaly nyáron készen állt arra, hogy demonstrálja önjáró járműflottájának képességeit, ám az ennek keretet adó tokiói olimpiai játékokkal együtt ez a fontos és látványos tesztüzem is elmaradt –, akkor is számtalan kérdésre kell még választ találni. Ide tartozik a robotautók lehetséges felhasználási területeinek kutatása, de az olyan, nem feltétlenül magától értetődő kérdések is, mint amit a Toyota legújabb szabadalmi bejegyzése feszeget.
Az amerikai szabadalmi hivatalhoz karácsonykor benyújtott elképzelés szerint ugyanis a jövő autonóm járművei maguktól fognak az autómosóba járni, méghozzá akkor, amikor erre valóban szükség van. Ez alapvető elvárás lehet egy autómegosztó szolgáltatás esetén (senki nem szeret koszos autóba beszállni), ugyanakkor az önjáró gépkocsik számtalan szenzorának a működését is akadályozhatja a lerakódott sár, por és egyéb piszok.
